Gondolkodtam egy kicsit a szokásos szombat reggeli kávém mellett, és valahogy úgy éreztem, hogy gondolataimat már nem tudom tovább magamban tartani valahová le kell írjam őket, a teljesség igénye nélkül. Elején szeretném leszögezni, hogy nem vagyok semmiféle politikai szervezet/vallási felekezet tagja, blogger, újságíró, szakértő, elemző vagy egyéb öltönybe bújtatott emberszabású.
Egy sima, mezei, iskolapadból szalasztott szerencsétlen vagyok, éppen az érettségi előtt pár hónappal, tehát még nagyban koptatom az iskolapadot... Ezt a kis írást is néhány perc alatt fogom összerittyenteni nyilván lesznek benne hiányosságok, de szeretném reflektálni annak a pár embernek, aki ezt elolvassa, hogy mit is érez most egy-két végzős. Eleinte túlságosan is radikálisnaktaláltam a saját véleményem, hogy azt csak úgy megosszam, de miután már több ismerősöm is hasonló dolgokat kajabál nap mint nap, kezd erősödni a gyanúm, hogy nem vagyok ezekkel a gondolatokkal teljesen egyedül... ami azért elég ijesztő, ha az ország sorsára gondolok. Na de csapjunk is a lecsóba...
Szeretem az országom és kötelességemnek érzem, hogy építsem, fejlesszem, szebbé, élhetőbbé és jobbá tegyem. A hazám sem az Apple, sem Kína sem bárki más nem fogja rendbe rakni, ez a mi feladatunk, az országnak szüksége van ránk, hiszen CSAK RÁNK építhetik az állam jövőjét. Pont a mi generációnkkal kéne kesztyűs kézzel bánni, hiszen pont azok a diákok fognak innen fejvesztve menekülni, akik 18 éves korukig legalább egy idegen nyelvet felsőfokon beszélnek, kiválóak a tanulmányi eredményeik és a családjuk nem rest komoly anyagi áldozatokat hozni a külföldi továbbtanulásuk érdekében. Pont őket kéne itt tartani, rájuk van jelen helyzetben a legnagyobb szükség. Tehát akkor racionális lépésnek tűnik egy olyan rendelet meghozatala, hogy inkább MINDENKI menekülni akarjon! Nemde? ...Na de ne rohanjunk ennyire előre, nézzük mi járt még ezek előtt a saját kobakomban...
Szívesen lennék mondjuk tanár, nincs is annál nagyobb öröm, ha látod hogy valaki te általad ért meg valamit, és te így aranyozod be mindennapjait, hogy nem tanulásnak fogja fel amit csinál, hanem élvezi azt, hogy tudása napról napra gyarapszik. Nem élném ki a komplexusaimat a diákjaimon és olyan rendszert igyekeznék kiépíteni, ami a mai fiatalság igényeit bőségesen kielégíti, motiválja őket, nem úgy, mint a mai rendszer.
Hogy miért nem? Ennek végtelen egyszerű okai vannak:
(1) A tanárokat ma semmilyen szempontból sem becsülik meg.
(2) Soha nem asszisztálnék egy ilyen maradi, rosszul felépített rendszerhez, mint amilyenben én vagyok KÖTELES mindennapjaimat túlélni tölteni.
(3) Az összes általam felkészített, egy maréknyi lepkénél magasabb intelligencia hányadossal rendelkező tanítványom azt számolgatná, hogy milyen gyorsan tud kijutni külföldre, ahol megbecsülik erkölcsileg, pénzügyileg és úgy élhet, mint egy európai. - Ez azt jelenti, hogy sikerült az adott országnak egy remek mérnököt, orvost, búbánat tudja kit kiképeznem, amiből kis hazám egy csepp hasznot sem lát.
Pedig pont tanárra lenne szükség! Már magában az a tény megér egy misét, hogy tavaly összesen hat (6, azaz HAT(!!!)) diák jelentkezett kémia tanárnak, az egész országból... Amúgy is minőségre kéne menni, és nem mennyiségre (persze ezt is úgy mondom, mintha mennyiségből olyan jól állnánk...), sokkal képzettebb tanárok kellenének, akik megszerettetik az emberrel az adott tantárgyat, hogy aztán diákjaik önjáróvá válva, maguktól sajátítsák el az adott tárgy csínját-bínját, viszont azokból (egy megfelelő rendszerben) nem kéne több mint a mai tanárok számának tizede. Így talán jelen körülmények közt is arányosan nőhetne a tanári fizetés. No de ez nem látszik megvalósulni, úgyhogy ilyen megfontolások alapján határoztam el magamban: arra adom a fejem, hogy mérnök legyek.
Mikor még hetekkel ezelőtt az interneten keringtem, mint gólya*** a levegőben, és beleütköztem ezekbe a felsőoktatással kapcsolatos hírekbe, csak nevetni tudtam rajta...
Köztudott TÉNY ugyanis az, hogy egy ország annál sikeresebb és fejlődőképesebb, minél magasabb szintű állampolgárainak képzettsége. Minden nemzet megerősödése erre vezethető vissza, kivéve pár olajországot, no de hát a mi fenekünk alatt nincs négyzetméterenként egy tonna fekete arany, úgyhogy ez nem tűnik racionális opciónak. Persze Magyarország pont olyan helyzetben van, hogy nem kell neki a lendület, úgyhogy miért is ne barmoljuk szét a felsőoktatást (csakhogy egy kis izgalmat vegyítsünk a jólét által okozott mindennapi unalmunkba), az egyetlen lehetőséget, amire sanyarú jövőnket alapozhatjuk! Elhiszem én, hogy még több mérnök kell ide, de attól, hogy lemészároljuk a gazdasági és jogi képzéseket, attól még nem fog 3 lélegzetvételnyi idő alatt több ezer mérnök tanonc keletkezni, de még évek múltán sem. Hogy miért? MERT EGÉSZ ÉLETÉBEN ARRA KÉSZÜLT, HOGY JOGI VAGY GAZDASÁGI KÉPZÉST FOG VÁLASZTANI! Ha pedig egy hazárdjátékot csinálunk ebből, annak nem lesz jó vége.
Ha jogi vagy gazdasági képzést választok:
(1) Tanulok, mint egy gép, elérem a közel max. pontot, és ha szerencsém van (!) felvesznek az általam választott államilag finanszírozott (már ha létezik ilyen az adott szakon - lol) jogi vagy gazdasági képzésre. Miután elvégzem, vagy itthon maradok és nem kell fizessek, vagy pedig elhúzok innen és kicsengetek mindent a külföldi keresetemből, mert ez pont olyan szakma, amivel a képzésem ára visszakereshető viszonylag könnyedén, feltéve ha jó vagyok.
(2) Nem tanulok, mert nem indulok 500 ponttal (szerintem vannak így egy páran), vagyis esélytelen hogy bekerüljek állami támogatottra, majd szüleim fizetik szépen a költségeim, talán jobb is így, mert nem x millió forint tartozással indulok el az életben.
(3) Nem tanulok, mert nem indulok 500 ponttal, vagyis esélytelen hogy bekerüljek, szüleim nem tudják állni a tanulmányaim költségeit, úgyhogy gyorsan (3 hónap alatt), átképzem magam orvossá, mérnökké, vagy tudom is én mivé és akkor a helyzet megoldódik magától. Talán halasztok egy évet, hogy megtanuljak valami természettudományos tantárgyat úgy istenigazából, ami talán sikerülhet egy év alatt, no de kinek van kedve ilyenkor halasztani? Lehet hogy jövőre már a nyelvvizsgára se kapok plusz pontot, mert mondjuk az egyik kis huncut rosszcsontnak ott fenn éppen "olyanja" lesz... mert miért ne? (Seems legit)
(4) Nem tanulok semmit, nem tudnak a szüleim fizetni se, úgyhogy kiutazom Luxemburgba ahol besorozom magam a mekibe, és az ottani minimálbérből 8 év alatt összekuporgatok 54 millió forintot (aki nem hiszi, járjon utána), míg a többiek Magyarországon, 12 (nem nyolc) év alatt, az átlagkeresetből (nem minimálbérből) megkeresik erős túlzással a 60%-át. 
Ha nem jogi vagy gazdasági képzést választok:
Annyira akkor nem változnak meg a dolgok, kivéve azt, hogy szerződést kell aláírjak ... Ami ugye asszondja hogy vagy lehúzod itt a képzésed idejének dupláját az elkövetkezendő 20 évben, vagy pedig ha kimész külföldre akkor szépen visszafizeted a költségeidet. KAMATOSTUL (!).
De vessünk egy pillantást a költségekre is:
Árak (/félév):
BCE pénzügy és számvitel: 295 000 Ft
BCE alkalmazott közgazdaságtan: 215 000 Ft
BCE gazdaságinformatikus: 295 000 Ft
BME építészmérnöki/építész: 325 000 Ft/ 360 000 Ft
BME gépészmérnök/mechatronikai: 325 000 Ft
BME mérnökinfó: 300 000 Ft
BME villamosmérnök: 325 000 Ft
SE általános orvos: 1 020 000 Ft (12 félévig)
Megint csak vegyük végig hogy mik a lehetőségeim:
(1) Felvesznek állami támogatottra, örülök a fejemnek, tegyük fel, hogy elvégzem, itthon maradok és ledolgozom a dupla képzési időt. Na de várjunk csak... Mi van ha orvos vagyok? Tanultam 6 évig, azaz 12 évig kell dolgoznom itthon, lássuk csak mennyiért is... Hmm... Kezdőfizetésként 120.000 forint, ez aztán kecsegtető.
Hát akkor kiutazom külföldre! Ott fogok olyan jól keresni, hogy vissza tudjam fizetni a képzésem költségeit, ami lássuk csak... mennyi is?
12 millió forint... Bizony. Tehát ha kiutazok külföldre, akkor jobban teszem, ha nagyon gyorsan elkezdek spórolni, ugyanis 12 millió nem kevés, főleg hogy közben kamatozik is. Hát nem mesés?
Valamivel jobb a helyzet, ha az ember mérnöknek megy, ugyanis az még valamennyire kifizethető költségeket von maga után.
(2) Ha megengedhetem magamnak, akkor azonnal költségtérítéses képzésre jelentkezem, vagyis szüleim állják a tanulmányaim költségeit (vagy közben még én is gürizek valahol), viszont nem kell magam idekötni tudom is én hány évre, illetve nem indulok rögtön adóssággal...
(3) "So two cheeseburgers and a diet coke...?"
Most akkor gondoljunk bele, mit érez az, akinek mindig is az volt az álma, hogy megbecsült és elismert (mert mondjuk... ööö... megérdemli...?) orvos legyen? Kitanulja a szakmát, hogy aztán itthon éhen haljon, vagy pedig kiutazik külföldre és beledöglik az adósságba. Hát nekem ilyen feltételek mellett teljesen elmenne a kedvem attól, hogy orvosnak menjek. Márpedig orvos kell, eddig is kellett és a jövőben is kelleni fog.
Több tízezer diák álmát rombolták le, vették el a kedvét végérvényesen attól, hogy céljait elérje, mindezt miért? Nem tudom. Slussz poénnak szerintem maguk az alkotók sem, ugyanis eddig egyetlen észérvet sem hallottam, hogy miért lesz ez a rendszer jobb, és teljesítőképesebb mint az előző. Csak azt tudni, hogy kiknek lesz jobb, kérem az államelit lurkóinak, akik így (a tervek szerint) verseny nélkül kerülhetnek majd a gazdaság és az állam élére (leváltva őseiket).
Még mindig nem elég cifra ez egész? Na, hát akkor ezt nézd: "A támogatási időbe be kell számítani a megkezdett államilag támogatott félévet is, kivéve, ha betegség, szülés vagy más, a hallgatónak fel nem róható ok miatt nem sikerült befejezni a félévet!"
És akkor ezen a pontom én már tényleg nem tudtam, hogy most sírjak, vagy nevessek.Mi az, hogy a szülés, az a hallgatónak fel nem róható ok? :D Ez most komoly? Nem tudom hányadik osztályban tanítják az emberi szaporodást, de én már egészen biztosan hallottam róla az iskolapadban, pedig még az egyetemig sem jutottam el. (Lehet, hogy az alkotók sem...? Ki tudja, érdekes dolgok derülnek ki a manapság... Pálgium, és egyéb csintalanságok...)
Ja ha már itt tartunk... Remélem azzal is tisztába van mindenki, hogy aki 3 gyereket szül, annak nem kell se fizetnie, se maradnia. Remek! Hmm... mondjuk valahonnan ismerős ez nekem... De az sem vezetett semmi jóra. Nem beszélve arról, hogy ez engem biológiai adottságaim miatt hátrányosan érint.
Én nem tudom emberek... ha ezeket komolyan venném akkor a sűrű facepalmozástól már úgy néznék ki mint Voldemort. Márpedig jó lesz, ha komolyan veszem, mert a jövőm (és nem csak az enyém) függ most ettől... És nem gondolom azt, hogy ez most csak az idén érettségizőket ütötte szíven... Nem egy jó dolog abban a tudatban élni, hogy ami eddig megszokott volt, azt az utolsó utáni pillanatban módosítják (nem is akárhogy), és úgy érzem ez a határozatlanság szülte folyamatos szorongás fogja elűzni innen a fiatalokat, de talán még az idősebb korosztályt is... elmennek, amíg még nem késő.
és ha nem haragszotok...
